Hétköznapi
Asszonyviselet
Bemutatása
- Az öltözet tulajdonosa: Paluchné Percze Piroska
- Az öltözet kora: Részben 60-80 éves. A legrégebbi darabja a fehérszélyű nyakravaló kendő.
- Az öltözet megnevezése: Asszonyviselet
- Az öltözet jellege: Ez volt az általános viselet
- A viselés alkalmai: hétköznapokon és vasárnap
A VISELET ELEMEI AZ ÖLTÖZTETÉS SORRENDJÉBEN
- gyöngyös fékető
- fehér gyöngy
- kézenlős ingváll
- pendely
- kétcsatos szanda
- farhám
- 3 db ráncolt fehérszoknya 1 db tüdőszínaljú fehérszoknya
- felsőszoknya
- szakácska
- kék brokátselyem kislajbi
- fehérszélű kendő
- derékkötő szalag
- frakkos kabát
- zsebkendő
- homlokkötő
- kismenyecske
- lekötő kendő
AZ ÖLTÖZTETÉS RENDJE
A viselet darabjainak részletei
- Anyaga: Körbeszáras motívum zöld bársonnyal
Divattörténet:
12-16 sorból áll. A bimbót és a tükröt vagy Szentkútnál vették, vagy otthon készítették. Az első világháború után a leszerelt katonák csillagait varrták fel virág helyett. Fajtái: zab-gyöngy, szalma-gyöngy, tej-gyöngy, viasz-gyöngy, tekla-gyöngy, fényes-gyöngy, festett-gyöngy. A megkötőt mindenen szattyingnak nevezik.
- Anyaga: színes lyukhímzéses vászon
- Anyaga: Vászon
- Divattörténet: A pendely az 1960-as évekig otthonszőtt kendervászonból készült – a stafirunghoz tartozott. A pendely alatt a XX. sz elején nem visletek semmit, bizonyos napokon tépésből készített kendőt kötöttek alá.
- Anyaga: Lakkozott bőr
- Divattörténet: Az 1930-as évektől viselték falubamenő, táncbamenő, litániára menő viselet. Az 1960-as évektől kezdi leváltani a csizmát. Korábban nyáron hétköznap mezítláb jártak, télen botos, vagy halina csizmában.
- Divattörténet: 1960-as évekig a kender pendelyt gyűrték föl, hogy megemelje a szoknyát. Azóta készítenek farhámot, deréktájon az ingvállra kötik. A turnűr népi variációja
- Anyaga: Batiszt
- Divattörténet: A 2-4db fehér ráncolt alsószoknyát lezárták a tüdőszín szélű fehér alsószoknyával, és arra még felvettek 2-3 tarka szoknyát a hétköznaplósak közül, hogy nagyobb alja legyen a szoknyáknak. A felső szoknya szegője meghatározta, hogy alája csak ugyanolyan színű szegőt lehetett felvenni. A fehérszoknyák nem egyforma hosszúak, hanem a legalsó a legrövidebb és amit rávesznek, annak hosszabbnak kell lennie, hogy alul egyformának lássék. A régiek egyhosszúak voltak és úgy kellett igazgatni. Manapság már összevarrják, sőt a farhámmal is összevarrják, hogy egy mozdulattal fel lehessen venni, és ne kelljen igazgatni.
- Anyaga: narancspiros flokon ráncolt (rakott vagy szegett)szoknya
- Ruhadarab: glott alapon kézi hímzésű alján sulytással díszitett
- Anyaga: Rimócon szerették két sor hímzéssel, egy keskeny, egy szélesebb
- Anyag: brokátselyem, fehér vászonnal bélelve
- Divattörténet: a lajbi hátoldalán egy un. farkat találhatunk, ami kilátszik a kendő összetétele alól
- Ruhadarab: kékfestő, Rimócon lángszín
- Divattörténet: A XIX. sz-XX. század elejétől, a második ipari forradalom óta megtalálható. Alsókendőt viseltek csipkével díszítve. Ez védte az ingvállat, hogy ne fogja össze
- Anyaga: derékkötő szalag
- Anyaga: bélelt posztó
- Anyaga: batiszt
- Divattörténet: régies minta újravarrva
Zsebkendő
- Anyaga: fehér szattyingon (köpper szalag v. danubia szalag)
- Divattörténet: gyöngyös, de lehet csak csipkét is rávarrni
- Anyaga: selyem
- Divattörténet: A rojtos menyecskét férjhezmenést követően 7 évig viselték (utána már csak un. Kismenyecskét)
- Anyaga: Gyári selyembrokát
- Divattörténet: Néha belehímeztek