Fiatalasszony
vasárnapi félgyászos viselet
Bemutatása
- Az öltözet tulajdonosa: Paluchné Percze Piroska
- Az öltözet kora: 7-8 éves, részben régi anyagokból
- Az öltözet megnevezése: Fiatalasszony vasárnapi félgyászos viselete
- Az öltözet jellege: vasárnapi félgyászos
- A viselés alkalmai: Litániára menő
A VISELET ELEMEI AZ ÖLTÖZTETÉS SORRENDJÉBEN
- gyöngyös fékető
- fehér gyöngy
- kézenlős ingváll
- pendely
- kétcsatos szanda
- farhám
- 3 db ráncolt fehérszoknya 1 db tüdőszínaljú fehérszoknya
- tüdőszín selyemsíkú ráncolt szoknya
- kecele
- szakácska
- alsó lajbi
- vállkendő
- derékkötő
- homlokkötő
- kismenyecske
AZ ÖLTÖZTETÉS RENDJE
A viselet darabjainak részletei
- Divattörténet: A fékötő régebbi formája a XX. század első feléből, amikor még csak egysorgyöngyös és szalagos féketők voltak
Divattörténet:
12-16 sorból áll. A bimbót és a tükröt vagy Szentkútnál vették, vagy otthon készítették. Az első világháború után a leszerelt katonák csillagait varrták fel virág helyett. Fajtái: zab-gyöngy, szalma-gyöngy, tej-gyöngy, viasz-gyöngy, tekla-gyöngy, fényes-gyöngy, festett-gyöngy. A megkötőt mindenen szattyingnak nevezik.
- Anyaga: színes lyukhímzéses vászon
- Anyaga: Vászon
- Divattörténet: A pendely az 1960-as évekig otthonszőtt kendervászonból készült – a stafirunghoz tartozott. A pendely alatt a XX. sz elején nem visletek semmit, bizonyos napokon tépésből készített kendőt kötöttek alá.
- Anyaga: Lakkozott bőr
- Divattörténet: Az 1930-as évektől viselték falubamenő, táncbamenő, litániára menő viselet. Az 1960-as évektől kezdi leváltani a csizmát. Korábban nyáron hétköznap mezítláb jártak, télen botos, vagy halina csizmában.
- Divattörténet: 1960-as évekig a kender pendelyt gyűrték föl, hogy megemelje a szoknyát. Azóta készítenek farhámot, deréktájon az ingvállra kötik. A turnűr népi variációja
- Anyaga: Batiszt
- Divattörténet: A 2-4db fehér ráncolt alsószoknyát lezárták a tüdőszín szélű fehér alsószoknyával, és arra még felvettek 2-3 tarka szoknyát a hétköznaplósak közül, hogy nagyobb alja legyen a szoknyáknak. A felső szoknya szegője meghatározta, hogy alája csak ugyanolyan színű szegőt lehetett felvenni. A fehérszoknyák nem egyforma hosszúak, hanem a legalsó a legrövidebb és amit rávesznek, annak hosszabbnak kell lennie, hogy alul egyformának lássék. A régiek egyhosszúak voltak és úgy kellett igazgatni. Manapság már összevarrják, sőt a farhámmal is összevarrják, hogy egy mozdulattal fel lehessen venni, és ne kelljen igazgatni.
- Anyaga: tüdőszín selyemsíkú ráncolt szoknya kötényfolttal
- Ruhadarab: fényes glott apróraráncolt csipkésszélű
- Anyaga: régi kék gyári csipke van az alján
- Anyaga: rózsás gyöngyvirágos egysoros minta
- Divattörténet: ha a kecelét és a szakácskát egymáson viselik, akkor az litániára menő, falujáró viselet.
- Anyag: kék brokátselyem
- Divattörténet: a vállpántot nem varrják hozzá az elejéhez, hogy a hossza állítható legyen
- Ruhadarab: fehérszélű
- Anyaga: gunárszőr
- Anyaga: pillangós (flitteres), gyöngyös
- Anyaga: piros csecsekendő – olajos karton anyag
