Vállkendő
Divattörténet: Az ötfalusi viselethez; Rimóc, Nagylóc, Hollókő, Nógrádsipek, Varsány mindég kellett a nagykendő, mert alatta csak a kislajbi és az ingváll volt. A mezőre menet is felkötötték. Rimócon még berliner kendőt sem hordtak. A lányok, asszonyok vállkendő nélkül nem mentek ki a házból. Az ingváll kivágott nyakú volt hátul is. Az ingvállra először rákerült a kislajbi, és arra vették rá a kendőt. A vállkendő kisebb volt, a nagykendő még arra került rá. Ma a kendőn rajta van az alsókendő maradványa a nyak körül. A XVIII. sz végén, XIX.sz. elején alakult ki a viselete – kettős a funkciója: takarja a vállat és leköti a mellet. Van un. alsókendő – ez csak egy csipkés batiszt vagy gyolcs csík, pillangóval kidíszítve. Megvédi a kendő anyagát. A gazdag lány több kendőt viselt, vagy csak több kendőnek a szélét – ezért nevezik alsókendőnek.
Többféle anyagból készülhetett – Nagy ünnepre (pl. Húsvét, Fehérvasárnap, Úrnapja) gyolcsból lyukhímzéssel. Menyasszonynak készülthetett tüllből, ugyanabból a tüllből, mint az ingvállnak az ujja. Készült kékfestőből, glottból, 10 pengős anyagból, gazdagoknak fekete koszorús selyemből. A pántos szélű kendőnek csík van a szélén beleszőve.
Nagyon gazdagoknak kázsmírból készült az un. bunkós kendő – ez egy rojtkikötési (csomózási) minta. A csembő – színes gyapjú fonalból készített gömb, ez volt a vállkendő sarkában.
150x150cm-es méretű félbehajtva, sarkában a minta. Tákolt kendő – amikor a kis fejkendőből kezdték összetákolni.
Rojtja volt a tízpengős, a koszorús selyem kendőnek. A rojt színe: fekete, tízpengős anyaghoz színes selyem rojtok jártak.
A csomózás mintája lehet tornyos és egyszerű. Legmodernebb – se kázsmír, se selyemkendő már nincsen, ezért azok mintájára készült modern anyagra hímzett és kirojtozott (műszálas anyag)
