Férfiviselet_01

Hátul varrott, kemény lagos szárú csizma

Divattörténet:

• A bocskor viselése megszűnt a XX. század legkésőbb ötvenes éveiig, mert akkorra már jó minőségű gyári lábbeliket lehetett kapni. A bocskort már csak egy-két öreg viselte, Bablena Feri bácsi még találkozott ilyennel. Hozzá kapcarongyot viseltek. Ezt mindenki maga készítette. Palotai Gertrúd gyűjtésében szerepel, hogy megesett, hogy a szegényebb vőlegény még az esküvőjére is bocskorban ment.
• Csizma: kétféle változatban is előfordult, kemény („lagos”) és puha szárút is viseltek. Korábban a lagos, hátul varrott, tulipánmintával szegecselt volt az elterjedt. Vásárban – Szécsény, Pásztó – lehetett hozzájutni. Felváltotta az ünnepi félcipő, műbőr csizma, gumicsizma.
• Kiegészítője a sarkantyú. Nem volt mindenkinek, nem is tudott táncolni benne mindenki. XIX. századi francia divat hatása. Több típusa van. Bánat János bacsi készített sarkantyúkat,
• Téli viselet volt a botos, vagy halina csizma.
• Különleges régiség a halottak lábára adott, vászonból varrott cipő, de ez is már csak a régi leírásokban szerepel.

Szövet pantalló

Divattörténet:

• Kendervászonból készült szűk ill. bő gatya. Előbbi télen alsóruhaként is funkcionált. A vászongatyát maguk szőtték. A hétköznaplós szűkebb volt, kettő vagy három szélből készült, az ünneplős hat-nyolc szélből is készülhetett. A szélesebb a gazdagságot mutatta. Készülhetett a kendervászon mellett (ez főleg hétköznaplós, munkába való ruházat volt), „pamukos vászonból” ill. gyolcsból. Volt sima és ráncolt. A kisebb ünnepekre való ráncoltat minden mosás után újra ráncolták. Vigyáztak rá a férfiak, sokszor le sem ültek benne. A vászongatya az I. vh végén végképp kiment a divatból – aki posztónadrágot húzott katonaként, már szégyellte visszavenni. Csak egyes öregek tartották meg, akik leginkább a mezőgazdasági munkákhoz viselték.  E generáció kihalásával a negyvenes-ötvenes években végleg a múzeumba vonult vissza.
• Posztónadrág I.: először az ellenzős nadrág volt divatban, ami hosszú, szűk szárú, kék vagy fekete posztóból készült, és fehér posztóval vagy flanellal volt bélelve. Országosan egységes szabású, az elején lehajló ellenzőjéről lehet megismerni. Paszománnyal ill. gépi tűzéssel díszítették. A parasztságnál a XIX. sz. derekán jelent meg. Bablena Feri bácsi mesélte, hogy az öregapja idejében hétköznapra kifordítva, ünnepen meg színével viselték, hogy ne kopjon.
• Posztónadrág II.: priccses nadrág – vagy bricsesz nadrág – gyakrabban fekete posztóból, szövetből, ritkábban kordbársonyból, a felső lábszáron bővebbre, a csizma felett elálló félkörívvel, az alsó lábszáron pedig szűkre szabott, elül gombolódó nadrág. – Az angol lovassport öltözetét földbirtokosok és gazdatisztek hozták divatba. A parasztok között főként az I. világháború után terjedt el. Csizmával viselték. Kivételesen zsinórozták is. Ez volt a legáltalánosabb a Gyöngyösbokréta-mozgalom idején. Viselése egyrészt a csizma kikopása, másrészt a gyári ruhaneműk térhódítása hatására szűnt meg.

Szövet pantalló

Hétköznaplós arató gatya

Kendervászon ünneplős bőgatya

Ellenzős nadrág

Lyukhímzéses kalotvászon ing

Divattörténet:

• Szabásmintája – bevarrott ujjú ing, páhával, vállfolttal, hímzett forhamenddel és hasfolttal.
• A hétköznaplós durvább kendervászonból készült, az ünneplős finomabb kalot vászonból „pamukos vászonból”, „csupapamukból”, gyolcsból, és mindenféle újabb gyári anyagból (krisztina, napszövet, batiszt stb.).
• Hímzése: kezdetben fehérhímzés/lyukhímzés, majd színes laposhímzés.
• A férfiing kézellője dísztelen, korábban kötővel, majd később gombbal zárul. Palotay G. még említi, hogy a vőlegény ingén színes kötők vannak.
• A gombok kezdetben világos és sötétebb kék apró gombok 8-10 cm-re egymástól.

Lyukhímzéses ing

Lapos hímzéses ing

Fekete posztó pirosan varrott mellény

Divattörténet:

• Anyagában fekete vagy sötétkék posztó,
• A díszgombok ezüst vagy „pakfong” – alpakka – pitykékkel, később bakelit ill. egyéb műanyag gombokkal.
  A díszítő gombok a pásztorbot motívumot rajzolják ki, melynek feje korábban bezáródik, későgg előfordul, hogy nyitott. Egyes feltételezések szerint a díszgombok által kiadott mintázat egyfajta harci, hadi díszítmény kései utóda lehet – mint a huszárok ruháján a zsinórozás.
• A lajbit dísztűzéssel, un. nyargalásos mintával is ellátták. Hátul tulipán motívummal díszítették, a zsebek körül és a széleken farkasfoggal, amit korábban kézzel vágtak ki piros posztóból
• Palotai Gertrúd leírása szerint a fiatalok, ifjú házasok viselték. Az idősebbek városi szabású, zsinóros posztókabátban jártak (nagylajbi – Palóc Múzeum anyagában). A legrégebbi fotókon látszik a lajbi az idősebb férfin is, de azon már nincsenek díszgombok, és be van gombolva. A legények nem gombolták be, hogy látszódjék az ing forhamendjének hímzése. Előfordult, hogy egyértelműsítve a lajbi reprezentációs funkcióját – inkább aláöltöztek, a melegebb viseletdarabot nem rá, hanem alá vették fel.

XIX. században volt ködmön is, de az a század végére kiveszett, ugyanúgy ahogy a cifraszűr is, a század elejére az öregek között megmaradt még a szűrposztóból készült „csuha”, ami dísztelen fehér vagy barna szűrposztó volt, piros szegéllyel.

Síma kivarrott klott kötény

Divattörténet:

• A gatyaviselet idején vászonból való fehér, szőttes, majd szőttesmintát utánzó hímzett, majd szabadrajzú hímzéses mintákkal varrták ki. Később a fehér szakácska a vőlegény és a „vőfények” kiváltsága lett.
• Század végén jelent meg a klottból varrott, szabadrajzú hímzéses szakácska. Kezdetben ebben is voltak geometriai formák, később mindinkább a virágminták domináltak.
• Mindkettő volt rakott (ráncos) és nem rakott változatban is.
• Az idők folyamán rövidebb és keskenyebb is lett.

Ráncolt kivarrott klott szakácska

Gunárszőr derékkötő

Divattörténet:

• Korábban cigányszátván szőtt szőr szalagok,
• majd gépi gyapjú gunárszőr, később
• a ma ismert virág mintásak fordulnak elő. A mintát később ripszre/danuviaszalagra kézihímzéssel próbálták pótolni, utánozni.
  A korai szőr szalagok erősek voltak, így egyben azok képezték a szakácska kötőjét is, később lett csak külön, önálló díszítő szalag a szakácska „szattyingja”.

Gúnárszőr derékkötő szalag

Kalap

Divattörténet:

• XIX. sz. fotókon a pörge Kossuth kalap látható
• egy másik, szinte karima nélküli, kerek tetejű kondás kalap is.
• A XX. század eleji fotókon beütött tetejű, kerekre formált iparos– vagy párizsi kalap látható, nyírott, kb. 5 cm-es karimával – Hollókőről van is ilyen a múzeumban, az egy gyöngyösi kalaposmester munkája.
• Később a magas matyó– vagy mezőkövesdi kalap volt divat kb. a harmincas-negyvenes években. Talán a kalapviselés maradt meg a legtovább, négy-öt éve csak, hogy már nincsenek kalapos férfiak a templomban.
• Süvegből a XIX. sz. végén is már csak a téli, bárányből süveg volt ismert.