Fiatalasszony templombamenő viselete
- Az öltözet tulajdonosa: Holecz Istvánné, Kanyó Margit (szül. 1945, 05.04.) A Népművészet Mestere.
- Az öltözet kora: 100 év körüli
- Az öltözet megnevezése: Fiatalasszony templombamenő viselete
- Az öltözet jellege: Templomi ünnepi viselet
- A viselés alkalmai: Húsvét után, Úrnapja, Áldozócsütörtök, Pünkösd, Kisboldogasszony
A viselet elemei az öltöztetés sorrendjében
- Gyönygyös fékető
- Nyakravaló gyöngy
- Tüll (till), ritka ingváll
- Pendely
- Fehér harisnya
- Csizma
- Fehérszoknya 3 db, tüdőszín szélű fehér szoknya 1 db
- Karra való szalag
- Hétköznaplós szoknya
- Felső szoknya
- Kecele
- Vállkendő
- Cucaj, kisködmön
- Kivarrott díszzsebkendő
- Menyecske
Az öltöztetés rendje
A viselet darabjainak részletei
- Viselés alkalmai: Ünneplős
- Anyaga: Fehér tejgyöngyös, görbeszáras minta
- Divattörténet: A fékető Palotai Gertrúd szerint a 30-as években trotya ill. tutris megnevezéssel szerepelt. Trotya mindenapi fejfedő hátul gumival összhúzva, vagy megkötve, gyöngy nélkül. Tutris a gyöngyös fékötő másik neve. Az írott régi adatok és a mai adatközlésben eltérések vannak. Holeczné szerint Rimócon Laczkó Andrásné, Alács Erzsébet (80 év) tudja készíteni. Sipeken Pifka Bertalanné, Vizovitzky Erzsébet készíti.
- Divattörténet: Holeczné: A gyöngyre kötelező volt a tükör – a tükör is régi volt a nagyanyáktól örökölt a virágokkal, brösztőkkel együtt (később műanyag pingponglabdából pótolták, amit forró vízben formáztak) Az a gyöngy volt a legszebb, amin több brösztő volt. A fehér gyöngy 5-6 brösztővel, tükörvel – ez volt az ékességük a rimóciaknak. A gyöngyöt szattyingra fűzték, a végét dunnikába varrták, fogták össze szálanként. 10-től több kellett, 16-20 sor.
- Anyaga: Keményített gyári tüll csipke
- Divattörténet: Holeczné: Mosáskor először esővízben áztatták, utána mosószódában fehérítették, megszárították majd keményítőbe és kevés kékitőporos vízbe tették csak az úját, majd félig szárazon tüzes vasalóval megvasalták, hogy tartása legyen. A tüzes vasaló az, akibe a masinából kivett parazsat tették. A dereka gyolcs. A nyakába tettek húzókát, szattyingot, azzal kötötték meg. Az újját szépen összeszedték és kettesrózsás fehérselyem szalaggal kötték meg, vagy egyszál tüdőszín gunárszőr (gyapjú) szalaggal. A tüll lehetett egyvirágos, gallyas mintás és madaras is. Az alja cakkos tüll volt külön rávarrva.
- Anyaga: Otthonszőtt kendervászon
- Divattörténet: Holeczné: A stafirungba kellett lennie 20 db pendelynek és vagy 50 db ingvállnak, hogy a szekrény tele legyen. Vert gatyamadzagot tettünk bele. Fonalat fontunk és volt egy olyan kicsi…madzagverő. Csipkét már akkor tettünk alája, amikor táncoltunk. 1969-ben megalakítottuk a Népdalkört. A TSZ-ben a dohánytermelésben dolgoztunk. Ültettük, törtük, szárítottuk, csomóztuk a dohányt – ott énekeltünk nagyon. A dohánypajtában ültünk, csomóztunk, 15-en, vagy hányan voltunk, a brigád, és énekülve dolgoztunk. Előtte volt a Nyílik a rózsa a TV-ben. Nekem ez nagyon megtetszett. Vagyunk mink is olyanok, mint azok! – No, nyújtsa föl a kezét aki akarja, vagy nem akarja, azt mindenki felnyújtotta… Oszt akkor 1970 május elsején már felléptünk a fotballpályán a tűzoltó versenyen. Húztak egy platót, lenyitták az oldalát azt arra mentünk fel, kis létrát hoztak oda, egyik húzott, másik tólt…Még 50-en is jöttek volna! Most meg meguntuk, most meg nem nagyon akarnak…
- Divattörténet: Holeczné: …csináltatott, kellett a vasalt szoknyához és a mai napig megvan a lagos csizma. Van vagy 5 pár.
- Viselés alkalmai: Félgyászos jellegű, Nagyböjtben, Adventben viselték
- Divattörténet: Holeczné: Életbe 7 fehér szoknyát vettem fel. Volt a pendel, 7 fehér szoknya, azon volt egy tüdőszín aljú, utána gyütt a 4 vasalt szoknya, úgy a fehér ruha, vagy a brokát selyem szoknya. Aki szerette, annak nem volt nehéz. Ha már viselet, akkor legyen viselet! Mikor meghajoltunk, olyan volt az alja, mint a nyíló szekfű!”
- Anyaga: Bolti gépi himzés, „matyó szalag” – ami keskeny volt
- Divattörténet: Kettes rózsás selyem szalag”
- Anyaga: Szlovák kázsmír
- Divattörténet: A szoknyák gyarapítása végett egyéb szoknyákat is felvettek a fehér szoknyák fölé. Minél viseletesebb, minél rosszabb állapotú volt, annál lejebb került a sorrendben. De ilyenkor figyeltek arra, hogy azonos színű legyen a szegélye. Ha jó állapotú volt, azt viselték felsőszoknyaként csak ünnepnap – ez drága anyagú, szlovák gyapjús kázsmír. A régebbi flokon kázsmírt viselték hétköznap. Flokon vékonyabb, olyan, mint delin. Ilyen volt a kacskaringós szoknyák, az alját az ügyesebbek jól fel tudták hajtogatni, apróráncos, sokszélből való szoknya volt (5-6 szél) Táncolás közben nagyon kiterült, amikor a legény feldobja a lányt. Oda leng, ahova kell. Régebben hosszabb volt a szoknya, jó térd alá ért. 70-80-as években kezdett rövidülni. Elvagdostuk a szoknyákat!
- Anyaga: Piros csecse szoknya
- Divattörténet: Holeczné: Halszemes, „olajos” anyag. A Nagymamám hordta valamikor húzósszoknyának. Mikor én megörököltem, még én is felvettem vasaltszoknyára a templomba, de utána már inkább a brokátselymeket vettük fel felülre. Nem nagyon került rá sor. Gondoltam lerakom ráncba, és a hagyományőrzőbe ha megyek énekelni, oda veszem fel, mert oda is szép kell, meg hagyományos, hiteles. Cifra bársonnyal duplán szegett. Fel van egy kicsit kacskaringózva az alja. De a táncban ez nem száll. Ez nem oda való, csak énekelni.
- Anyaga: Lángszín kékfestő
- Divattörténet: Édesanyám varrta – dédikéé volt. Párna volt, fekete lángszín párnák voltak. Édesanyám 1981-ben varrta, amikor bekerültem a Röpülj páva népdalversenybe. Arra készítette édesanyám. Szétszedték a dunnikát és abból varrta nekem, piros margit varrást varrt alája. Rakott rá hajtókákat. Akkor nem szabad volt díszíteni. Joli néni nem engedte volna. (Borbély Jolán) Ő volt a viselet felelős. Azóta is viselem.
- Anyaga: Fehér csipkés vállkendő.
- Divattörténet: Holeczné: Ez is még a nagymamámé volt. Cérnával van körbehorgolva a széle. Lámpánál, télen. Milyen munka volt! Milyen kezük volt nekik! Ezt a nagymama horgolta cérnából.
- Anyaga: A Felvidékről származó irha mellény
- Divattörténet: Szécsényi, pásztói és felvidéki szűcsök készítették a 20-as évek derekáig. A 60-as évektől kiment a divatból, mert a régiek elkoptak és már nem volt, aki készítse az újabb darabokat. Ekkor jött divatba a csipkés lajbi és a kardigán. Holeczné: Ez a cucaj a nagymamámé volt – Bárány Mária, lánykorában. Akkor mindenkinek volt kisködmöne, és nagyködmöne is. Vászonba, dohánylevelek közé csavartuk be, úgy tároltuk, meg ráfújtam egy kis rovarirtót is.
- Anyaga: Gyolcs, vékony anyag.
- Divattörténet: A mai kendőknél nagyobb alakú, slingolt szélű, piros-kék laposhímzésű, régi palóc mintával. Holeczné: a széle horgolásos. A hímzés förcsöléses, rajzolt. Olyan kis vadlevelek vannak rajta. Régi minta… Ők csak maguktól rajzolták le a mintát, képzelet szerint.
- Anyaga: Régi, a nagymamájától származó tízpengős szélű, géppel hímzett anyagú, görcsös rojtú menyecske.
- Divattörténet: A rojtos menyecskét a fiatalasszonyok viselték 30-35 éves korukig. A rojtot házilag kézzel kötötték, csomózták.
