Újmenyecske
Öltözet
Bemutatása
- Az öltözet tulajdonosa: Paluchné Percze Piroska
- Az öltözet kora: 10 év körüli, de részben 70-80 éves
- Az öltözet megnevezése: Újmenyecske
- Az öltözet jellege: Templomi nagyünneplő
- A viselés alkalmai: A vasárnapi szentmisére ilyen öltözetben ment az újasszony a lakodalom másnapjától az első gyermek születéséig, de legfeljebb egy évig.
A VISELET ELEMEI AZ ÖLTÖZTETÉS SORRENDJÉBEN
- húzós ingváll
- pendely
- csizma
- farpárna
- 3 db ráncolt szegettszoknya
- 1 db tüdőszín aljú ráncoltszoknya
- 2 db csipkésaljú, hajtókázott vasaltszoknya
- felsőszoknya
- kecele
- alsólajbi
- gyöngy
- nyakravaló kendő
- derékkötő szalag
- zsebkendő
- nagyfékető
AZ ÖLTÖZTETÉS RENDJE
A viselet darabjainak részletei
- Anyaga: Vászon derekú, selyem ujjú
- Divattörténet: Húzós ingvállat csak rojtos vagy tüll (csipke) vállkendőhöz viseltek. Kézellős ingvállat rojtatlan, vagy fehér szélű vállkendőhöz, vagy a csipkés lajbihoz, a kötött mellényhez viselik.
Anyaga:
- Pendely: Batiszt csipkés széllel
- Csizma: Fekete lakkozott, oldalt varrott bőrcsizma
- Divattörténet: 1960-as évekig a kender pendelyt gyűrték föl, hogy megemelje a szoknyát. Azóta készítenek farhámot, deréktájon az ingvállra kötik. A turnűr népi variációja
- Anyaga: Batiszt
- Divattörténet: Mostanában a pendelyre általában 2 ráncolt fehérszoknyát és 1 db tüdőszín szélű fehérszoknyát vesznek fel. Régebben 3-4 szoknyát is felvettek, és arra még a használtabb felsőszoknyákat is felvették, hogy nagyobbnak lássék. A Gyöngyösbokréta mozgalom (1930-as évek) óta az új fehérszoknyákba cérnát húznak, hogy tánc közben ne repüljön annyira. Manapság már összevarrják, sőt a farhámmal is összevarrják, hogy egy mozdulattal fel lehessen venni, és ne kelljen igazgatni egymáshoz a hosszát.
- Anyaga: Batiszt
- Divattörténet: Mostanában a pendelyre általában 2 ráncolt fehérszoknyát és 1 db tüdőszín szélű fehérszoknyát vesznek fel. Régebben 3-4 szoknyát is felvettek, és arra még a használtabb felsőszoknyákat is felvették, hogy nagyobbnak lássék. A Gyöngyösbokréta mozgalom (1930-as évek) óta az új fehérszoknyákba cérnát húznak, hogy tánc közben ne repüljön annyira. Manapság már összevarrják, sőt a farhámmal is összevarrják, hogy egy mozdulattal fel lehessen venni, és ne kelljen igazgatni egymáshoz a hosszát.
- Anyaga: Gyolcs
- Divattörténet: Vasaltszoknyából általában 3-at viseltek. Régebben többet is… A vasalt szoknya az udvari viselet abroncsos szoknyájának a megjelenése a népviseletben.
- Anyaga: Zsélyi piros selyembrokát
- Divattörténet: Az 1970-es években a városi mini divat hatására Rimócon is rövidültek a szoknya hosszak. A felső szoknya lehet húzósszoknya vagy rácoltszoknya – az anyaguk különböző. A húzósszoknya általában selyem, (zséli selyem, vagy brokát, szalag selyem) a ráncolt lehet delin (gyapjú), kázsmír, flokon. A selyem síkú (csíkú) az gyapjúba szőtt selyem anyagból készül. A tüdőszín selyem síkú anyagot tartották a legértékesebbnek.
- Anyaga: Fényes glott apróraráncolt kék gyári csipkés széllel
- Divattörténet: A kecele anyaga lehet glott, tükörselyem (szine selyem, visszája barhétos). Mindég fekete, midég ráncolt és az alján csipke, vagy Margit-varrás van. A csipke lejebb kell lógjon, mint a szoknya. Széles ráncolt kötényfajta, megnevezése a latin kazula szóból származik – ma ez a miseruhát jelenti. Eredetileg az ünnepélyes templomi ruhához vették fel. A szoknya kötényfoltját volt hivatva elfedni, és a szoknyát védte. A kötényfolt – a szoknyák elől nem értek össze, nem voltak összevarrva. Ez lehetőséget adott a méretváltozáshoz. Elől középen nem is ráncolták a szoknyát, hogy ne mutasson nagy hasat. Mivel a kötény (Rimócon a kecele, vagy a szakácska) eltakarta, hitványabb anyag is jól szolgált az elejéhez. Néha zseb is került rá – amikor vásározáshoz viselték. A divattörténetben a széles és a keskeny kötény váltotta egymást. Rimócon a keskeny kötény a szakácska, a széles a kecele. Korábban a kecelét nem hímezték, a szakácskát igen. Az 1980-as években megjelent a kecelén is a hímzés. A szélét már korábban csipkézték feketével. Mivel a kecele korábban kizárólag templomi viselet volt – tehát alkalom szerint vették fel. A XX. sz második felében már nem az alkalomhoz, hanem ruhához kötődik a viselése – a vasalt szoknyához mindég kecelét vesznek. A jelen állapotban a vasaltszoknyás, kecelés öltözet felkerült a színpadra, táncban is megjelenik – így mentődött át. „Régen, ha így megláttak volna minket táncolni, hazáig vertek volna”
- Anyaga: Fehér brokátselyem
- Divattörténet: Az alsólajbi volt a XIX. sz végén az első színes ruhadarab. Maradék brokátokból, selymekből, bársonyból, gyári anyagból csinálták. Eredteileg elől és a vállon is nyitott volt. Felül bakkapoccsal (francia kapocs) vagy patenttal fogták össze, elől össze kell kötni szattyinggal. Így könnyen lehetett változtatni a méreten. (a szoknya hajtókája is így működött – nőtt a lány, le lehetett ereszteni)
- Anyaga: Fehér tejgyöngy
- Divattörténet: 12-16 sorból áll. A bimbót Szentkútnál vették, vagy otthon készítették. Az első világháború után a leszerelt katonák csillagait varrták fel virág helyett. Fajtái: zab-gyöngy, szalma-gyöngy, tej-gyöngy, viasz-gyöngy, tekla-gyöngy, fényes-gyöngy, festett-gyöngy. A megkötőt mindenen szattyingnak nevezik.
- Anyaga: Tízpengős szélű, egyszerű rojtozású, 150x150cm-es gyári himzésű kendő
- Divattörténet: 80-100 éves lehet
- Anyaga: Széles gyári hímzésű szalag régi sulytással
- Anyaga: Napszövet
- Divattörténet: Régies minta újravarrva
- Viselés alkalmai: A lakodalom éjszakájától az első gyerek megszületéséig a templomi viselet része. Adventben, Nagyböjtben és gyászban nem viselték.
- Anyaga: gyöngyös fékető + koszorú
- Divattörténet: A palócoknál nincs párta viselet, a koszorú is viszonylag új. A XIX. században alakulhatott ki. A lakodalom éjszakáján varrták meg. A fékető végigkisérte a lányok, aszonyok életét. Születéskor kapták a gyöngyös sapkát. A lakodalom élszakáján a menyasszonytánc után, a menyecske tánc előtt kapták meg a nagyféketőt. Az előre átalakított gyerekkori gyöngyössapkába bele varrták a megyasszonyi koszorút.