Hétköznapi
Asszonyviselet
Bemutatása

  • Az öltözet tulajdonosa: Paluchné Percze Piroska
  • Az öltözet kora: Részben 60-80 éves. A legrégebbi darabja a fehérszélyű nyakravaló kendő.
  • Az öltözet megnevezése: Asszonyviselet
  • Az öltözet jellege:  Ez volt az általános viselet
  • A viselés alkalmai:  hétköznapokon és vasárnap

A VISELET ELEMEI AZ ÖLTÖZTETÉS SORRENDJÉBEN

  1. gyöngyös fékető
    1. fehér gyöngy
    2. kézenlős ingváll
    3. pendely
    4. kétcsatos szanda
  2. farhám
  3. 3 db ráncolt fehérszoknya 1 db tüdőszínaljú fehérszoknya
  4. felsőszoknya
  5. szakácska
  6. kék brokátselyem kislajbi
  7. fehérszélű kendő
  8. derékkötő szalag
  9. frakkos kabát
  10. zsebkendő
  11. homlokkötő
  12. kismenyecske
  13. lekötő kendő

   AZ ÖLTÖZTETÉS RENDJE

   A viselet darabjainak részletei

  • Anyaga:  Körbeszáras motívum  zöld bársonnyal

Divattörténet: 

12-16 sorból áll. A bimbót és a tükröt vagy Szentkútnál vették, vagy otthon készítették. Az első világháború után a leszerelt katonák csillagait varrták fel virág helyett. Fajtái: zab-gyöngy, szalma-gyöngy, tej-gyöngy, viasz-gyöngy, tekla-gyöngy, fényes-gyöngy, festett-gyöngy. A megkötőt mindenen szattyingnak nevezik.

  • Anyaga: színes lyukhímzéses vászon
  • Anyaga:  Vászon
  • Divattörténet: A pendely az 1960-as évekig otthonszőtt kendervászonból készült – a stafirunghoz tartozott. A pendely alatt a XX. sz elején nem visletek semmit, bizonyos napokon tépésből készített kendőt kötöttek alá.
  • Anyaga: Lakkozott bőr
  • Divattörténet: Az 1930-as évektől viselték falubamenő, táncbamenő, litániára menő viselet. Az 1960-as évektől kezdi leváltani a csizmát. Korábban nyáron hétköznap mezítláb jártak, télen botos, vagy halina csizmában.
  • Divattörténet: 1960-as évekig a kender pendelyt gyűrték föl, hogy megemelje a szoknyát. Azóta készítenek farhámot, deréktájon az ingvállra kötik. A turnűr népi variációja
  • Anyaga:  Batiszt
  • Divattörténet:  A 2-4db fehér ráncolt alsószoknyát lezárták a tüdőszín szélű fehér alsószoknyával, és arra még felvettek 2-3 tarka szoknyát a hétköznaplósak közül, hogy nagyobb alja legyen a szoknyáknak. A felső szoknya szegője meghatározta, hogy alája csak ugyanolyan színű szegőt lehetett felvenni. A fehérszoknyák nem egyforma hosszúak, hanem a legalsó a legrövidebb és amit rávesznek, annak hosszabbnak kell lennie, hogy alul egyformának lássék. A régiek egyhosszúak voltak és úgy kellett igazgatni. Manapság már összevarrják, sőt a farhámmal is összevarrják, hogy egy mozdulattal fel lehessen venni, és ne kelljen igazgatni.
  • Anyaga: narancspiros flokon ráncolt (rakott vagy szegett)szoknya
  • Ruhadarab: glott alapon kézi hímzésű alján sulytással díszitett
  • Anyaga: Rimócon szerették két sor hímzéssel, egy keskeny, egy szélesebb
  • Anyag: brokátselyem, fehér vászonnal bélelve
  • Divattörténet: a lajbi hátoldalán egy un. farkat találhatunk, ami kilátszik a kendő összetétele alól
  • Ruhadarab: kékfestő, Rimócon lángszín
  • Divattörténet: A XIX. sz-XX. század elejétől, a második ipari forradalom óta megtalálható. Alsókendőt viseltek csipkével díszítve. Ez védte az ingvállat, hogy ne fogja össze
  • Anyaga:  derékkötő szalag
  • Anyaga: bélelt posztó
  • Anyaga: batiszt
  • Divattörténet: régies minta újravarrva

Zsebkendő

  • Anyaga: fehér szattyingon (köpper szalag v. danubia szalag)
  • Divattörténet: gyöngyös, de lehet csak csipkét is rávarrni
  • Anyaga: selyem
  • Divattörténet: A rojtos menyecskét férjhezmenést követően 7 évig viselték (utána már csak un. Kismenyecskét)
  • Anyaga: Gyári selyembrokát
  • Divattörténet: Néha belehímeztek