Kecele
Anyaga: Fényes glott apróraráncolt kék gyári csipkés széllel
Divattörténet: A kecele anyaga lehet glott, tükörselyem (szine selyem, visszája barhétos). Mindég fekete, midég ráncolt és az alján csipke, vagy Margit-varrás van. A csipke lejebb kell lógjon, mint a szoknya. Széles ráncolt kötényfajta, megnevezése a latin kazula szóból származik – ma ez a miseruhát jelenti. Eredetileg az ünnepélyes templomi ruhához vették fel. A szoknya kötényfoltját volt hivatva elfedni, és a szoknyát védte. A kötényfolt – a szoknyák elől nem értek össze, nem voltak összevarrva. Ez lehetőséget adott a méretváltozáshoz. Elől középen nem is ráncolták a szoknyát, hogy ne mutasson nagy hasat. Mivel a kötény (Rimócon a kecele, vagy a szakácska) eltakarta, hitványabb anyag is jól szolgált az elejéhez. Néha zseb is került rá – amikor vásározáshoz viselték. A divattörténetben a széles és a keskeny kötény váltotta egymást. Rimócon a keskeny kötény a szakácska, a széles a kecele. Korábban a kecelét nem hímezték, a szakácskát igen. Az 1980-as években megjelent a kecelén is a hímzés. A szélét már korábban csipkézték feketével. Mivel a kecele korábban kizárólag templomi viselet volt – tehát alkalom szerint vették fel. A XX. sz második felében már nem az alkalomhoz, hanem ruhához kötődik a viselése – a vasalt szoknyához mindég kecelét vesznek. A jelen állapotban a vasaltszoknyás, kecelés öltözet felkerült a színpadra, táncban is megjelenik – így mentődött át. „Régen, ha így megláttak volna minket táncolni, hazáig vertek volna
