Kendő
Anyaga: Krisztina anyag
Divattörténet: Kendő funkciói: fejet bekötni, jegykendő, menyasszony kiváltó kendő, vállkendő, csecsekendő – legények kötötték a derekukra, imakönyv bekötő kendő, diszzsebkendő. Lyukaskendő – a menyasszony fejét újasszony avatáskor a keresztanyja azzal takarta le. Hogy a kalász ne törjön a koszorúba (nagyfékető) könnyű lyukas kellett legyen a kendő, amivel letakarták. A szélén lyukhímzéssel kivarrott. A kivarrott zsebkendőket a menyasszony ajándékozta a barátnőinek búcsúajándékba az esküvőn. A szentkúti búcsúba árultak olyan csipkekendőket, amiket a legény ajándékozott a kiszemelt lánynak, vagy a szeretőjének. A Gyöngyösbokréta mozgalom idején – felkerült a színpadra. Másodlagosan onnan jött vissza a szokásba – templomba menet a lánynak és a fiatalasszonynak a kezében kell lennie a rózsafüzérrel együtt. Régebben otthonszőtt félpamukos anyagból, vagy tisztapamukból, manapság napszövetből készül. Korábban tiszta fehér un. lukkal hímzett volt. (egy helyre szúrja be a tűt és körbe hurkolja) A mérete idővel egyre kisebb lett. Ahogy színesedett a viselet, a kendő kisebbedett és pirossal, kékkel vagy cifrával varrták. Régen a leányok vagy asszonyok templomba menet a nagycsattos imakönyvet a hónuk alatt vitték a kendőbe becsavarva, a nagyolvasót pedig a jobb kézre csavargatva. A kendőbe manapság belefogják a papírzsebkendőt és olyan színű rózsafüzért tartanak a kezükben, amilyen a mise liturgikus színe.
