KOSSUTHGYÁSZ VISELET

KOSSUTHGYÁSZ VISELET

  • Az öltözet tulajdonosa: Nagy Imréné Kovács Rebeka
  • Az öltözet kora: 100 év körüli
  • Az öltözet megnevezése: Kossuthgyász

A viselet elemei az öltöztetés sorrendjében

  1. Piros barhent szoknya
  2. Szuka ingváll
  3. Kossuthgyász cifraruha
  4. Fekete kendő, fekete lajbit
Videó lejátszása

Itt láthatjátok a 6 részes filmsorozatot a kazári viseletről!

Előzetes

1. Kontyolás

2. Vasalatszoknya

3. Ingváll

4. Cifraruha

5. Ganga, kecele

6. Fékető

Az öltözködés rendje

A beöltözés, az öltözködés általában segítséggel történik. A sokféle női ruhadarab felöltésének megvan a rendje. Először megcsinálják a hajviseletet, asszonyoknál a kontyot, majd ezt egy kendővel lekötik. Harisnya, hosszúszárú bugyogó, pendely, 3 vasaltszoknya, felül az ingváll, cifraruha, mellre való kendő és legvégül a fékető.

1.

Nyakbavaló kendő, szuka ingváll, piros barhent szoknya
Bevarrott, hosszú, szűk ujjú, vállfoltos, pálhás, kézelős ing. Bolti vászonból vagy gyolcsból varrják. Újabb ingforma, a századforduló táján jött divatba. Kezdetben csak aratáskor viselték (hosszú ujja miatt), de hamarosan hűvös időre való ünneplő ing lett. A vizitke alá vagy hűvösebb időben a vállkendő alá veszik fel. (FÁ-SJ)
KOSSUTHGYÁSZ SZOKNYA FELAKASZKODVA

A felsőszoknyák lajbitosak. Nagyünnepre selyemből, sejtesből, közvasárnapra kasmírból varrták ezeket. A viselő szoknyákat flokonból, delénből, kartonból és mosóselyemből készítették. Az 1920-as évekig főleg festőt hordtak. Ezt az öregek ünneplőnek is felvették, a fiatalok inkább csak viselőnek. Szintén régi, kedvelt anyag a piros alapon apró virágmintás karton, a törökolajos. A Kossuth-gyász piros-fekete aprómintás karton anyag volt. Az I. világháború után festőt és Kossuth-gyászt már csak az idősebbek hordtak, a fiatalok böjtben, vagy gyászban vették csak fel. A nagyünneplők közül (anyagtakarékossági okok miatt) a sejtes- és a selyemszoknyát lajbit nélkül varrták meg. Ez esetben más anyagból készült hozzá egy különálló lajbit, ame1ynek szabása egyezett a szoknyán levőével. A szoknyához lajbitot mindig vettek, a derekat nem hagyhatták csupaszon. A szoknyát 6-7 szélből (kb. 4-5 méter anyagból) varrták meg. A selyemszoknyákhoz valamivel kevesebb anyagot használtak fel. A szoknya elejét, amit a kötény takart, többnyire olcsóbb anyagból toldották be. A szoknya régebben lábszárközépig ért, az 1940-es évektől kezdve fokozatosan rövidült, ma a térdet alig takarja. A felsőszoknyákat mindig — régebben nagy, lapos rakásokba, újabban kisebbekbe — beszedve teszik el. Csak a viselő szoknyákat mosták. (FÁ-SJ)

Surc

A surcot eredetileg mint munkakötényt használták. Ezt két változatban, fehér vászonból és festőből varrták. (Az utóbbit már csak a múzeumban láthatjuk.)* Az I. világháború után klottból varrott változatai váltak kedveltté, amelyeket jövő-menőnek, kisünneplőnek használtak, ennek megfelelően díszítették az alját tömött hímzéssel, szalaggal stb. Legújabban már a templomba is felkötik. A piszkos munkákhoz egyszínű, kék, bolti vászonból szabnak surcot. Azokat a surcokat, amelyeket csak otthoni munkákhoz kötnek fel, nem szedik be, de amelyekben már az utcára is kimennek, azokat igen. (FÁ-SJ)

Lajbit, kendő
Lajbit néven két eltérő szabású mellényfélét ismernek. Az egyik a szoknya derekához varrt lajbit, amely megtalálható különállóan is. A selyem és sejtes felsőszoknyához más, olcsóbb anyagból varrták meg a lajbitot és öltözködéskor külön öltötték fel azt. A sejtesszoknyához piros kasmírból varrott felsőrész illett. (FÁ-SJ)

Videók

Hamarosan...

Hamarosan...