Menyasszonyi
öltözet
bemutatása

  • Az öltözet tulajdonosa: Kiss Bertalanné, Pásztor Rozália
  • Az öltözet kora: 55-60 év
  • Az öltözet megnevezése: Menyaszonyi ruha
  • Az öltözet jellege:  Esküvői ruha
  • A viselés alkalmai:  Esküvő, menyasszonytánc végéig

A VISELET ELEMEI AZ ÖLTÖZTETÉS SORRENDJÉBEN

  1. Ingváll
    • Pendely
    • Harisnya
    • Csizma
  2. Szalagok
  3. Fehérszoknyák 4 db
    • Gyöngy
  4. Színes alsószoknya
  5. Vasaltszoknyák 3 db
    • Kislajbi
  6. Ráncolt felsőszoknya
  7. Vállkendő
  8. Derékkötő szalag
  9. Kendő kicsi, olvasó
  10. Kendő nagy
  11. Koszorú

   Az öltöztetés rendje

   A viselet darabjainak részletei

  • Divattörténet:  Régen a pendelyt feltűrték, hogy jobban kitartsa a szoknyát, ma farhámot használnak. Anyagában később gyolcsból, vagy lenvászonból készült
  • Anyaga:  Kendervászon, az ujja brokátselyem, húzottujjú, csipkével díszítve
  • Divattörténet:  Selyem húzott ujjú ingváll a 80-as évekből. 1950-ig az ingváll ujja hímzett tüllből készült (till). Öltöztetéskor az ingváll derekával kell eltakarni a pendely feltűrését
  • Anyaga:  Fekete lagos (lakkos)
  • Divattörténet:  14 éves korára amikor megkapta a lány az első vasalt szoknyákat, megcsináltatták hozzá a csizmát is. Általában először Húsvét vasárnapra öltözött fel a lány.
  • Anyaga:  Régi, piros kalászos mintájú bolti szalag – ingvállra való, derékkötő, hajra való, kendőkötő
  • Divattörténet:  Az ingvállra valót van aki az öltöztetés elején köti fel, a többit a végén. A leány születésétől kezdve gyűjtögették a szalagot, volt sárga alapon piros, vagy rózsaszín kalászos, volt fehér alapon piros rózsával kalászos, piros alapon, kéken, zöldön, fekete alapon.
  • Anyaga:  Kendervászon
  • Divattörténet:  Nagyráncba szedve
  • Anyaga:  Karton
  • Divattörténet:  Nagyráncba szedve
  • Divattörténet: A galárizs 12-16 sorból áll. A bimbót és a tükröt vagy Szentkútnál vették, vagy otthon készítették. Az első világháború után a leszerelt katonák csillagait varrták fel virág helyett. Fajtái: zab-gyöngy, szalma-gyöngy, tej-gyöngy, viasz-gyöngy, tekla-gyöngy, fényes-gyöngy, festett-gyöngy. A megkötőt mindenen szattyingnak nevezik.
  • Anyaga:  Fehér brokátselyem
  • Divattörténet: A kislajbit általában különböző maradék anyagokból varrták. Ha vállkendőt kötöttek, akkor vettek alá alsólajbit. A hétköznapi viseletben elmaradhatott.
  • Anyaga: Gyolcs
  • Divattörténet: Vasaltszoknyából általában 3-at viseltek. Régebben többet is… A vasalt szoknya az udvari viselet abroncsos szoknyájának a megjelenése a népviseletben.
  • Anyaga:  Fehér brokátselyem
  • Divattörténet:  A Máriás-lányok öltözete azonos a menyasszony öltözetével
  • Anyaga:  Tüll (till)
  • Divattörténet: A XVIII. sz végén, XIX.sz. elején alakult ki a viselete – kettős a funkciója: takarja a vállat és leköti a mellet.  Menyasszonynak készülhetett tüllből, ugyanabból a tüllből, mint az ingvállnak az ujja.
  • Divattörténet: Kendő funkciói: fejet bekötni, jegykendő, menyasszony kiváltó kendő, vállkendő, csecsekendő – legények kötötték a derekukra, imakönyv bekötő kendő, diszzsebkendő A kivarrott zsebkendőket a menyasszony ajándékozta a barátnőinek búcsúajándékba az esküvőn A szentkúti búcsúba árultak olyan csipkekendőket, amiket a legény ajándékozott a kisszemelt lánynak, vagy a szeretőjének. A Gyöngyösbokréta-mozgalommal a viseletdarab “felkerült a színpadra”, másodlagosan onnan jött vissza a szokásba – templomba menet a lánynak és a fiatalasszonynak a kezében kell lennie a rózsafűzérrel együtt. Az imakönyvet a derekukhoz szorítva tartották. A kendőbe mainapság belefogják a paírzsebkendőt és olyan színű rózsafűzért tartanak a kezükben, amilyen a mise liturgikus színe. Régebben otthonszőtt félpamukos anyagból, vagy tisztapamukból, manapság napszövetből készül. (pamuk: gyapot szálból készített motringot vettek a zsidónál, a férc az vékonyabb gombolyagos. 8, 12, 16 öltéses lukpamuk volt, fele férc, fele motringos pamut volt – azt szőtték egybel) Korábban tiszta fehér un. lukkal hímzett volt. (egy helyre szúrja be a tűt és körbe hurkolja) A mérete idővel egyre kisebb lett.
  • Divattörténet: Régen a menyasszonyt ezzel takarták le az asszonyavatáskor. Hogy a kalász ne törjön a koszorúba könnyű lyukas kellett legyen a kendő, amivel letakarták. Ahogy színesedett a viselet, a kendő kisebbedett és pirossal, kékkel vagy cifrával varrták. Régen a leányok vagy asszonyok templomba menet a nagycsattos imakönyvet a hónuk alatt vitték a kendőbe becsavarva, a nagyolvasót pedig a jobb kézre csavargatva.
  • Viselés alkalmai: A koszorút csak a lakodalomban viselték, és a lakodalom éjszakáján, a helyszínen készítették el belőle a nagyféketőt.
  • Divattörténet: A palócoknál nincs párta viselet, a koszorú is viszonylag új. A XIX. században alakulhatott ki. A lakodalom éjszakáján varrták meg. Szétszedték a megyasszonyi koszorút, az alsó részét levágták, és a felső részét rávarrták a gyöngyös fékötőre, aminek a kialakításában is különbözik az asszonyok fékötőjétől.