KAZÁRI JÖVŐ-MENŐ VISELET

Kazári jövő-menő viselet

Az öltözet tulajdonosa: Nagy Imréné Kovács Rebeka
Az öltözet kora: 100 év körüli
Az öltözet megnevezése: Jövő-menő, hétköznaplós
Az öltözet jellege: Faluban, munkában, hétköznap

A viselet elemei az öltöztetés sorrendjében

Bugyogó
Pendely
Ingváll
Vasaltszoknyák
Másfél szél szegett ganga
Kendők

Itt láthatjátok a 6 részes filmsorozatot a kazári viseletről!

Előzetes

1. Kontyolás

2. Vasalatszoknya

3. Ingváll

4. Cifraruha

5. Ganga, kecele

6. Fékető

Az öltözködés rendje

A beöltözés, az öltözködés általában segítséggel történik. A sokféle női ruhadarab felöltésének megvan a rendje. Először megcsinálják a hajviseletet, asszonyoknál a kontyot, majd ezt egy kendővel lekötik. Harisnya, hosszúszárú bugyogó, pendely, 3 vasaltszoknya, felül az ingváll, cifraruha, mellre való kendő és legvégül a fékető.

1.

Bugyogó, pendely

Fehér gyolcsból készült, deréktól combközépig érő, hosszú szárú nadrág. Használata az 1930-as években, a Bokréta-mozgalom idején terjedt el. Többnyire csak ünnepeken vették fel. A szára szélén a régebbieken fehér slingelés, az újabbakon színes, tömött hímzés és csipke van. (FÁ-SJ)

2.

Hálófékető, ingváll

Az ún. nagyféketők alatt a fejtetőt egy közepes méretű főkötővel takarják le. Ez a főkötőforma valószínűleg egy korábbi, még a merevített főkötők előtt használt főkötő emlékét őrzi. Erre utal az is, hogy az újabb, több rétegű fejviseletben elrejtve megtalálható egy, csak a kontyot takaró kisebb, hálóféketőnek nevezett alsó főkötő. Az asszonyok az alsó főkötőt csak fésülködéskor veszik le. Ebben is alszanak. (FÁ-SJ)

3.

Vasaltszoknya

4-5 méter anyagból készül. Dereka galléros, hátul csukódik. Az anyagot a hasrészen nem ráncolták, hátul viszont sűrűn berakták. Alsószoknyát varrtak vászonból, gyolcsból, viselőre vagy hideg időre flanellból, barhentból. A fiatalok ünnepeken a gyolcsból készült ún. vasalt szoknyát vették fel, amelynek a szélén slingelés volt. Ezt keményítették, vasalták, széles nagy ráncokba beszedték. Vasalt szoknyát idősebb és gyászoló nem hordhatott. Az 1940-es években előfordult, hogy a lányok a májusi vecsernyére csak vasalt szoknyát vettek fel felsőszoknya nélkül, másfélszél gangával, lajbittal és bőingvállal. Csak alsószoknyában máskor nem lehetett mutatkozni. A nagyünneplő sejtesszoknya alá kék perkálból varrt alsószoknyát vettek fel, amelynek a szélét slingelés vagy csipke díszítette. Ha a szoknyát felhajtják (felszúrt szoknya), a felsőszoknya alá egy drágább barhentból készült, színes, apróvirágos alsószoknyát vesznek, amit szintén vasalnak, beszednek, és a szélére valami díszt, pántlikát, pertlit varrnak. Az utóbbi néhány évben a régen csak alsószoknyának számító színes barhentszoknyákat felsőszoknyaként is hordják, sőt van aki így a templomba is elmegy. (FÁ-SJ)

4.

2. Vasaltszoknya

5.

Piros barhent szoknya

A felsőszoknyák lajbitosak. Nagyünnepre selyemből, sejtesből, közvasárnapra kasmírból varrták ezeket. A viselő szoknyákat flokonból, delénből, kartonból és mosóselyemből készítették. Az 1920-as évekig főleg festőt hordtak. Ezt az öregek ünneplőnek is felvették, a fiatalok inkább csak viselőnek. Szintén régi, kedvelt anyag a piros alapon apró virágmintás karton, a törökolajos. A Kossuth-gyász piros-fekete aprómintás karton anyag volt. Az I. világháború után festőt és Kossuth-gyászt már csak az idősebbek hordtak, a fiatalok böjtben, vagy gyászban vették csak fel. A nagyünneplők közül (anyagtakarékossági okok miatt) a sejtes- és a selyemszoknyát lajbit nélkül varrták meg. Ez esetben más anyagból készült hozzá egy különálló lajbit, amelynek szabása egyezett a szoknyán levőével. A szoknyához lajbitot mindig vettek, a derekat nem hagyhatták csupaszon. A szoknyát 6-7 szélből (kb. 4-5 méter anyagból) varrták meg. A selyemszoknyákhoz valamivel kevesebb anyagot használtak fel. A szoknya elejét, amit a kötény takart, többnyire olcsóbb anyagból toldották be. A szoknya régebben lábszárközépig ért, az 1940-es évektől kezdve fokozatosan rövidült, ma a térdet alig takarja. A felsőszoknyákat mindig — régebben nagy, lapos rakásokba, újabban kisebbekbe — beszedve teszik el. Csak a viselő szoknyákat mosták. (FÁ-SJ)

6.

Fejkendő, alsókendő, surc

A surcot (másfél szél szegett gangát) eredetileg mint munkakötényt használták. Ezt két változatban, fehér vászonból és festőből varrták. (Az utóbbit már csak a múzeumban láthatjuk.)* Az I. világháború után klottból varrott változatai váltak kedveltté, amelyeket jövő-menőnek, kisünneplőnek használtak, ennek megfelelően díszítették az alját tömött hímzéssel, szalaggal stb. Legújabban már a templomba is felkötik. A piszkos munkákhoz egyszínű,. kék, bolti vászonból szabnak surcot. Azokat a surcokat, amelyeket csak otthoni munkákhoz kötnek fel, nem szedik be, de amelyekben már az utcára is kimennek, azokat igen. (FÁ-SJ)

7.

Hálófékető

8.

Fejkendő

A fejkendők anyaga, színe, mintája sokféle. A viselő kendők anyaga karton (festő, törökoljos) és flokon; az ünneplők delén, kasmír és batiszt; a nagyünneplőké pedig selyem, bunkós gázsmér (rojtos szélű kasmírkendő, melynek rojtjait elütő színű fonallal kis varkocsba kötik) és sejtes (tüll). Ezeket készen vásárolták, de némelyiket maguk varrták ki. A tüllkendőt különböző alkalmakra különböző színekben cifrázták fel. Nagy hidegben legfelülre két sarkán hímzett, rojtos szélű posztó fejkendőt kötnek… A hétköznapokon és ünnepnapok délutánján használt fejkendőket hátul, a legfelülre vett nagyünneplő kendőket az áll alatt kötik meg (FÁ-SJ)