KAZÁRI ÜNNEPI VISELET ÉS MENYASSZONYI RUHA

KAZÁRI ÜNNEPI VISELET ÉS MENYASSZONYI RUHA

  • Az öltözet tulajdonosa: Nagy Imréné Kovács Rebeka
  • Az öltözet kora: 100 év körüli
  • Az öltözet megnevezése: Ünnepi viselet, menyasszonyi ruha

A viselet elemei az öltöztetés sorrendjében

  1. Perkált alsószoknya
  2. Sejtes ingváll
  3. Sejtes szoknyás kázsmir lajbitos menyasszonyi ruha
  4. Sejtes kecele
  5. Aranycsipke fékető, menyasszonyi koszorú
Videó lejátszása

Itt láthatjátok a 6 részes filmsorozatot a kazári viseletről!

Előzetes

1. Kontyolás

2. Vasalatszoknya

3. Ingváll

4. Cifraruha

5. Ganga, kecele

6. Fékető

Az öltözködés rendje

A beöltözés, az öltözködés általában segítséggel történik. A sokféle női ruhadarab felöltésének megvan a rendje. Először megcsinálják a hajviseletet, asszonyoknál a kontyot, majd ezt egy kendővel lekötik. Harisnya, hosszúszárú bugyogó, pendely, 3 vasaltszoknya, felül az ingváll, cifraruha, mellre való kendő és legvégül a fékető.

1.

HÁLÓ FÉKETŐ, BŐUJJÚ CSIPKE INGVÁLL, ALATTA PERKÁLT INGVÁLL, PERKÁLT VASALTSZOKNYA

A vasaltszoknya 4-5 méter anyagból készül. Dereka galléros, hátul csukódik. Az anyagot a hasrészen nem ráncolták, hátul viszont sűrűn berakták. Alsószoknyát varrtak vászonból, gyolcsból, viselőre vagy hideg időre flanellból, barhentból.
A fiatalok ünnepeken a gyolcsból készült ún. vasalt szoknyát vették fel, amelynek a szélén slingelés volt. Ezt keményítették, vasalták, széles nagy ráncokba beszedték. Vasalt szoknyát idősebb és gyászoló nem hordhatott.
Az 1940-es években előfordult, hogy a lányok a májusi vecsernyére csak vasalt szoknyát vettek fel felsőszoknya nélkül, másfélszél gangával, lajbittal és bőingvállal. Csak alsószoknyában máskor nem lehetett mutatkozni.
A nagyünneplő sejtésszoknya alá kék perkálból varrt alsószoknyát vettek fel, amelynek a szélét slingelés vagy csipke díszítette.
Ha a szoknyát felhajtják (felszúrt szoknya), a felsőszoknya alá egy drágább barhentból készült, színes, apróvirágos alsószoknyát vesznek, amit szintén vasalnak, beszednek, és a szélére valami díszt, pántlikát, pertlit varrnak.
Az utóbbi néhány évben a régen csak alsószoknyának számító színes barhentszoknyákat felsőszoknyaként is hordják, sőt van aki így a templomba is elmegy. (FÁ-SJ)

Bevarrott ujjú, vállfoltos, pálhás ing. Könyökig érő ujjában madzag, amivel összehúzzák és a felső kar közepén átkötik az ujjat.
A viselő bőingváll más néven vászoningváll dereka gatyának valóból, ujja paszkoncából készült. Az ujja szélén szálvarrásos díszítés, slingelés vagy bolti csipke van. A viselő bőingváll ujját nem vasalják.
A jövő-menő és kisünneplő bőingváll ujja slingelt, subrikolt vagy tömött hímzéses. Az ujját vasalják Nagy ünnepeken a vasalt vászon bőingváll fölé fölvesznek még egyet, amelynek a dereka gyolcs, az ujja bolti slingelt gyolcs, vagy apróvirágosfehér batiszt, ill. fehér selyem. A bőingváll készült sejtes (tüll) ujjal is. Ez alá kék perkát ujjú bőingvállat vesznek. Az ujjak szélét slingelt szalag díszíti. Újabb ingforma, viselése a század első évtizedében terjedt el. (FÁ-SJ)

Kásmír lajbitos sejtes szoknya
A felsőszoknyák lajbitosak. Nagyünnepre selyemből, sejtesből, közvasárnapra kasmírból varrták ezeket. A viselő szoknyákat flokonból, delénből, kartonból és mosóselyemből készítették. Az 1920-as évekig főleg festőt hordtak. Ezt az öregek ünneplőnek is felvették, a fiatalok inkább csak viselőnek. Szintén régi, kedvelt anyag a piros alapon apró virágmintás karton, a törökolajos. A Kossuth-gyász piros-fekete aprómintás karton anyag volt. Az I. világháború után festőt és Kossuth-gyászt már csak az idősebbek hordtak, a fiatalok böjtben, vagy gyászban vették csak fel. A nagyünneplők közül (anyagtakarékossági okok miatt) a sejtes- és a selyemszoknyát lajbit nélkül varrták meg. Ez esetben más anyagból készült hozzá egy különálló lajbit, ame1ynek szabása egyezett a szoknyán levőével. A szoknyához lajbitot mindig vettek, a derekat nem hagyhatták csupaszon. A szoknyát 6-7 szélből (kb. 4-5 méter anyagból) varrták meg. A selyemszoknyákhoz valamivel kevesebb anyagot használtak fel. A szoknya elejét, amit a kötény takart, többnyire olcsóbb anyagból toldották be. A szoknya régebben lábszárközépig ért, az 1940-es évektől kezdve fokozatosan rövidült, ma a térdet alig takarja. A felsőszoknyákat mindig — régebben nagy, lapos rakásokba, újabban kisebbekbe — beszedve teszik el. Csak a viselő szoknyákat mosták. (FÁ-SJ)

3.

Nyakra való kendő
A nyakravaló kendő kb. 2x2 méteres vállkendő, amelyet jó időben az ünnepi öltözethez, régen a kézelős ingváll, később a bőingváll fölé kötöttek fel. Anyaga alkalomtól függően többféle. Nagy múltúak a festő és törökolajos kendők. A festő kendők több alapszínben és mintával készültek. Egyik kedvelt változata a gyerehaza kendő, az 1910-es években a fiatalok divatja volt. A két világháború közötti időszakban festő kendőket az öregek hordtak ünnepeken, a fiatalok már csak gyász és böjt idején vették fel azokat. A századforduló idején terjedtek el nagyünneplőként a selyem-, a sejtes- és kasmírkendők. A századfordulót megelőzően általánosan viselték a 90x90 cm-es nyakravaló kendőt, amely fehér batisztból készült csipkeszegéllyel és gyolcsból slingeléssel, kevés száröltéssel. Az I. világháború előtt a tiszta fehérben temetett halottakra is ezt adták rá. Kiszorulására jellemző, hogy a két vi-lágháború közötti időszakban a kislányok öltözetében maradt meg, a nagyobbak csak nagyszombaton, karácsony vigiliáján, ill. a nyári litániákra vették fel. Az 1930-as évek elejétől terjedt cl az ún. matyókendő, amellyel Kazáron a matyók házaltak. Ez rojtos szélű, kék vagy lila (rózsaszín) hímzett delénkendő volt.
Sejtes vállkendő
A nyakravaló kendő kb. 2x2 méteres vállkendő, amelyet jó időben az ünnepi öltözethez, régen a kézelős ingváll, később a bőingváll fölé kötöttek fel. Anyaga alkalomtól függően többféle. Nagy múltúak a festő és törökolajos kendők. A festő kendők több alapszínben és mintával készültek. Egyik kedvelt változata a gyerehaza kendő, az 1910-es években a fiatalok divatja volt. A két világháború közötti időszakban festő kendőket az öregek hordtak ünnepeken, a fiatalok már csak gyász és böjt idején vették fel azokat. A századforduló idején terjedtek el nagyünneplőként a selyem-, a sejtes- és kasmírkendők. A századfordulót megelőzően általánosan viselték a 90x90 cm-es nyakravaló kendőt, amely fehér batisztból készült csipkeszegéllyel és gyolcsból slingeléssel, kevés száröltéssel. Az I. világháború előtt a tiszta fehérben temetett halottakra is ezt adták rá. Kiszorulására jellemző, hogy a két vi-lágháború közötti időszakban a kislányok öltözetében maradt meg, a nagyobbak csak nagyszombaton, karácsony vigiliáján, ill. a nyári litániákra vették fel. Az 1930-as évek elejétől terjedt cl az ún. matyókendő, amellyel Kazáron a matyók házaltak. Ez rojtos szélű, kék vagy lila (rózsaszín) hímzett delénkendő volt.
SEJTES KECELE

Másfélszél gangának hívják a másfél szél vászonból készült keskeny kötényt. Az 1880-1900 között született nemzedék munkához kizárólag másfél-két szélből varrott kócgangát kötött föl (surcot még nem használtak). A kislányok elé egy szél vászonból készült gangát kötöttek.
A fiatalabbak a finomabb, tisztább munkához gatyának való vászonból vagy paszkoncából varrt, esetleg az alján slingeléssel vagy subrikálással díszített gangát vettek fel. Jövő-menőnek, vasárnap este, moziba, meccsre, vásárba, táncba már díszesebb másfélszél gangát kötöttek. Díszítése többféle lehetett. Talán a legrégebbi a szálvarrásos szegélydíszű, az alján rojtozással ellátott ganga.
Néhány, az 1930—as években készült fotón látni. hogy egy bőgangát és fölé egy másfélszél gangát vettek fel, de már csak a fotózás kedvéért öltöztek így, díszesebben. Más gangákon a szálvarrásos szegély felett keskeny keresztszemes vagy lapos öltéssel hímzett díszítés van. Később jött divatba a slingélt alj és a csipke szegély. A szőttes gangába 10-15 cm széles négynyistes csíkokat varrtak, az 1910-es évek divatja szerint. Ezek közé 1930-as évektől slingelt bolti csipkét és kézzel slingelt csíkokat varrtak. Ez volt a legdíszesebb Bangaféle. A tömött varrással való díszítés szintén az 1930-as években terjedt el. Gangát az idősebbek is hordhattak (nem úgy, mint bőgangát), de csak szerényebb díszűt (szálvarrásosat, vagy subrikáltat) vettek fel. A viselő, munkához való gangáknak és surcoknak funkció szerint különböző változatai vannak. A legpiszkosabb munkákhoz az elnyűtt, kifakult kötényt kötik fel, más munkákhoz jobb állapotban lévőt. Amikor segíteni mennek vagy másokkal együtt dolgoznak, akkor egy kicsit díszesebbet öltenek fel. Ha munka közben meglepi őket valamelyik szomszéd, akkor a piszkos fölé gyorsan egy tisztát kapnak magukra, hogy meg ne szólják őket. Ha az utcára kilépnek, akkor is rögtön tisztát, vasaltat, beszedettet kötnek fel. (FÁ-SJ)

Aranycsipke kisfékető
A fékető a fiatalasszonyok fejviselete volt kb. 30 éves korukig. Két nagy csoportja van: a nagyféketők és a kisféketők. A nagyféketőket a nagy ünnepek délelőttjén, a kisféketőket az ünnep délutánján, jövő-menőnek, vagy viselőnek hordják. A nagyféketők változatai: az aranycsipke, az üstcsipke, a nagyrózsás és a nagybrosstős. Ezek két részből állnak. Mindkét részt kartonpapír alapra rögzítve merevítették. Az egyik rész egy pártaféle széles abroncs, amelyre a főkötő fajtájától függően különböző díszítéseket varrtak: aranycsipkét, ezüstcsipkét, különböző papírvirágokat, gyöngyöket, szalagot, csipkét stb. A főkötők e díszítésekről kapták nevüket. Ezt mindig a fejen kötik meg, s erre kerül egy kész, merevített felső rész, amely hasonló a kisféketőhöz. A nagy féketőknek nyújtója (hátul hosszan lelógó pántlika vagy selyemszalag) van. Az aranycsipkének piros selyemszalagból készült nyújtója és bokorja van, az üstcsipkének sárga színű pántlika a nyújtója és piros-kék a bokorja (fékető seggi), a többinek fehér pántlika a nyújtója. A nagyféketőknek egy régebbi fajtáját, a koszorús féketőt csak egy adattári leírás és az emlékezet őrizte meg. A menyasszonyi koszorút beledolgozták az új aszszony főkötőjébe úgy, hogy megkapta mindazokat a tartozékokat, amelyek a főkötőhöz szükségesek voltak (a fejtetőt takaró hátsó, bodor, bokor, nyújtó). Az I. világháború után már nem készítettek a menyasszonyi koszorú-ból főkötőt. A nagyféketők ünnepélyességét emelendő, kb. az 1920-as évekig sejtes fejkendőt is kötöttek rájuk. A kisféketők változatai: a kisarany, a kisüst, a kisrózsás, a kisbross-tős, a kukorgós, a Kossuth-gyász és a sárgatarajú. A főkötők alá kerülő pántszerű díszítések összefoglaló neve: a rakat. Minden főkötőhöz más és más rakat illett. Az asszonynak 2-3 ünneplő és viselő rakatja volt. A főkötők viselésének rendje szigorúan alkalomhoz kötött volt. A kisféketőknek nincs nyújtója. Ezt tartják a legmeghatározóbb különbségnek a nagy— és a kisféketők között. A kisarany, kisüst, kisrózsás, kisbrosstős elnevezés ugyanúgy mint nagyféketőknél meghatározó díszítés nevére utal. A kukorgós főkötő pártaszerű részét a csipkék között hullámokba rakott bársonyszalagok díszítik. A Kossuth-gyász még egyszerűbb. Elmarad az alsó és a felső csipkesor, midössze piros sárga és zöld színű szalagokból (mamószőrből - szövött gyári gyapjúszalagokból) háromsoros bodort varrtak rá. A tetejét fekete kasmírból varrták. A sárgatarajú főkötő elnevezés a bodor készítéséhez használt szalag színét jelölte. A kisrózsás főkötőkhöz járó rakat: singelléses perkőt, tökmagos alsó, fényes galáris, fényes gatyamadzag brosstővel, két sor csipkebokor piros galárissal. A nagyrózsás főkötőhöz még két tűvel fűzött gyöngysort lehetett tenni. (FÁ-SJ)
Aranycsipke nagyfékető
A fékető a fiatalasszonyok fejviselete volt kb. 30 éves korukig. Két nagy csoportja van: a nagyféketők és a kisféketők. A nagyféketőket a nagy ünnepek délelőttjén, a kisféketőket az ünnep délutánján, jövő-menőnek, vagy viselőnek hordják. A nagyféketők változatai: az aranycsipke, az üstcsipke, a nagyrózsás és a nagybrosstős. Ezek két részből állnak. Mindkét részt kartonpapír alapra rögzítve merevítették. Az egyik rész egy pártaféle széles abroncs, amelyre a főkötő fajtájától függően különböző díszítéseket varrtak: aranycsipkét, ezüstcsipkét, különböző papírvirágokat, gyöngyöket, szalagot, csipkét stb. A főkötők e díszítésekről kapták nevüket. Ezt mindig a fejen kötik meg, s erre kerül egy kész, merevített felső rész, amely hasonló a kisféketőhöz. A nagy féketőknek nyújtója (hátul hosszan lelógó pántlika vagy selyemszalag) van. Az aranycsipkének piros selyemszalagból készült nyújtója és bokorja van, az üstcsipkének sárga színű pántlika a nyújtója és piros-kék a bokorja (fékető seggi), a többinek fehér pántlika a nyújtója. A nagyféketőknek egy régebbi fajtáját, a koszorús féketőt csak egy adattári leírás és az emlékezet őrizte meg. A menyasszonyi koszorút beledolgozták az új asszony főkötőjébe úgy, hogy megkapta mindazokat a tartozékokat, amelyek a főkötőhöz szükségesek voltak (a fejtetőt takaró hátsó, bodor, bokor, nyújtó). Az I. világháború után már nem készítettek a menyasszonyi koszorú-ból főkötőt. A nagyféketők ünnepélyességét emelendő, kb. az 1920-as évekig sejtes fejkendőt is kötöttek rájuk. A kisféketők változatai: a kisarany, a kisüst, a kisrózsás, a kisbross-tős, a kukorgós, a Kossuth-gyász és a sárgatarajú. A főkötők alá kerülő pántszerű díszítések összefoglaló neve: a rakat. Minden főkötőhöz más és más rakat illett. Az asszonynak 2-3 ünneplő és viselő rakatja volt. A főkötők viselésének rendje szigorúan alkalomhoz kötött volt. A kisféketőknek nincs nyújtója. Ezt tartják a legmeghatározóbb különbségnek a nagy— és a kisféketők között. A kisarany, kisüst, kisrózsás, kisbrosstős elnevezés ugyanúgy mint nagyféketőknél meghatározó díszítés nevére utal. A kukorgós főkötő pártaszerű részét a csipkék között hullámokba rakott bársonyszalagok díszítik. A Kossuth-gyász még egyszerűbb. Elmarad az alsó és a felső csipkesor, midössze piros sárga és zöld színű szalagokból (mamószőrből - szövött gyári gyapjúszalagokból) háromsoros bodort varrtak rá. A tetejét fekete kasmírból varrták. A sárgatarajú főkötő elnevezés a bodor készítéséhez használt szalag színét jelölte. A kisrózsás főkötőkhöz járó rakat: singelléses perkőt, tökmagos alsó, fényes galáris, fényes gatyamadzag brosstővel, két sor csipkebokor piros galárissal. A nagyrózsás főkötőhöz még két tűvel fűzött gyöngysort lehetett tenni. (FÁ-SJ)
Menyasszonyi viselet koszorúval
A menyasszony csináltatott koszorúja művirágból, gyöngyből, tükröcskékből, hosszú ezüstszálakkal készült. Egykor az esküvő után az újasszonyok főkötőjébe beledolgozták. (FÁ-SJ)

Videók

Hamarosan...

Hamarosan...