Fiatalasszony
vasárnapi félgyászos viselet
Bemutatása

  • Az öltözet tulajdonosa: Paluchné Percze Piroska
  • Az öltözet kora: 7-8 éves, részben régi anyagokból
  • Az öltözet megnevezése: Fiatalasszony vasárnapi félgyászos viselete
  • Az öltözet jellege:  vasárnapi félgyászos
  • A viselés alkalmai:  Litániára menő

A VISELET ELEMEI AZ ÖLTÖZTETÉS SORRENDJÉBEN

  1. gyöngyös fékető
  2. fehér gyöngy
  3. kézenlős ingváll
  4. pendely
  5. kétcsatos szanda
  6. farhám
  7. 3 db ráncolt fehérszoknya 1 db tüdőszínaljú fehérszoknya
  8. tüdőszín selyemsíkú ráncolt szoknya
  9. kecele
  10. szakácska
  11. alsó lajbi
  12. vállkendő
  13. derékkötő
  14. homlokkötő
  15. kismenyecske

   AZ ÖLTÖZTETÉS RENDJE

   A viselet darabjainak részletei

  • Divattörténet:  A fékötő régebbi formája a XX. század első feléből, amikor még csak egysorgyöngyös és szalagos féketők voltak

Divattörténet: 

12-16 sorból áll. A bimbót és a tükröt vagy Szentkútnál vették, vagy otthon készítették. Az első világháború után a leszerelt katonák csillagait varrták fel virág helyett. Fajtái: zab-gyöngy, szalma-gyöngy, tej-gyöngy, viasz-gyöngy, tekla-gyöngy, fényes-gyöngy, festett-gyöngy. A megkötőt mindenen szattyingnak nevezik.

  • Anyaga: színes lyukhímzéses vászon
  • Anyaga:  Vászon
  • Divattörténet: A pendely az 1960-as évekig otthonszőtt kendervászonból készült – a stafirunghoz tartozott. A pendely alatt a XX. sz elején nem visletek semmit, bizonyos napokon tépésből készített kendőt kötöttek alá.
  • Anyaga: Lakkozott bőr
  • Divattörténet: Az 1930-as évektől viselték falubamenő, táncbamenő, litániára menő viselet. Az 1960-as évektől kezdi leváltani a csizmát. Korábban nyáron hétköznap mezítláb jártak, télen botos, vagy halina csizmában.
  • Divattörténet: 1960-as évekig a kender pendelyt gyűrték föl, hogy megemelje a szoknyát. Azóta készítenek farhámot, deréktájon az ingvállra kötik. A turnűr népi variációja
  • Anyaga:  Batiszt
  • Divattörténet:  A 2-4db fehér ráncolt alsószoknyát lezárták a tüdőszín szélű fehér alsószoknyával, és arra még felvettek 2-3 tarka szoknyát a hétköznaplósak közül, hogy nagyobb alja legyen a szoknyáknak. A felső szoknya szegője meghatározta, hogy alája csak ugyanolyan színű szegőt lehetett felvenni. A fehérszoknyák nem egyforma hosszúak, hanem a legalsó a legrövidebb és amit rávesznek, annak hosszabbnak kell lennie, hogy alul egyformának lássék. A régiek egyhosszúak voltak és úgy kellett igazgatni. Manapság már összevarrják, sőt a farhámmal is összevarrják, hogy egy mozdulattal fel lehessen venni, és ne kelljen igazgatni.
  • Anyaga: tüdőszín selyemsíkú ráncolt szoknya kötényfolttal
  • Ruhadarab: fényes glott apróraráncolt csipkésszélű
  • Anyaga: régi kék gyári csipke van az alján
  • Anyaga: rózsás gyöngyvirágos egysoros minta
  • Divattörténet: ha a kecelét és a szakácskát egymáson viselik, akkor az litániára menő, falujáró viselet.
  • Anyag: kék brokátselyem
  • Divattörténet: a vállpántot nem varrják hozzá az elejéhez, hogy a hossza állítható legyen
  • Ruhadarab: fehérszélű
  • Anyaga:  gunárszőr
  • Anyaga: pillangós (flitteres), gyöngyös
  • Anyaga: piros csecsekendő – olajos karton anyag